Népszerű bejegyzések

Archive for 2014

Karen Marie Moning: A hajnalra várva (Tündérkrónikák 3.)

By : Vivi♥
MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb. Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között. Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…



Ha már éltetek át falkaparászós függővéget, akkor sajnos ti is tudhatjátok mit éltem át a harmadik rész végén. Mert lapoznál tovább, és hoppá, nincs több fejezet, még egy sor sem. És ettől a boldog, vidám Vivi átvált nem annyira boldog és vidám Vivivé.  Szerencsére a negyedik rész a közelemben van, de hát este fejeztem be, és "lámpaoltás" miatt muszáj volt lefeküdni, meg elég késő volt... Szóval én is vártam a hajnalt, hogy folytathassam. És azóta már el is kezdtem, muhaha.

Ugyanolyan hamar lehet végezni vele, mint az előző két társával, mert akciódús, pörögnek az események. Történetünk ismét onnan folytatódik tovább, ahol a második véget ért. Pár dologra választ kaphatunk, de annál több kérdés marad nyitva. V'lane-től megtudhatunk pár dolgot a Nagyúrról, vagyis Darrocról és arról, hogy az Unseelie-ok hogyan jönnek létre. Megtudjuk, a Sinsar Dubh hogyan mozog,  éppen kinél van. Mac felnyitja Jayne felügyelő szemét is, akivel így picit több jelenetet is kapunk . A sidhe-látók csoportjáról sajnos nem kapunk sokkal több információt. Még Barrons-ról sem tudjuk meg ki, vagy mi is ő. A kérdés csak az, hogy leomlanak-e a falak Samhain éjszakáján, vagy sem?


Mac és Barrons között már nagyon forr a levegő, de még mindig nem kapjuk meg a várva várt dolgokat. Pedig utálom, ha eddig húzódik egy szerelmi szál, nem tudom, ilyenkor már türelmetlen szoktam lenni. Ám ez esetben inkább viccesen jön ki, mert öröm olvasni a szurkálódásaikat, meg hát Barrons nem az érzelmekről híres, szóval nem is lenne olyan jó a romantikus összetalálkozás. Ebben a részben picit bunkónak éreztem őt, és azt a részt, amikor a Hang segítségével kikérdezte Macet, meg a szülinapi tortás eset. 

Ha már itt tartunk, kezd kibontakozni egy szerelmi háromszög is. Ebben a részben V'Lane túl kedves is volt már néha Machez, ami arra következtethető, hogy szeretne valamit. Ahogy említettem már, én annyira nem ájultam el a tündérhercegtől, de itt még néha én is megmosolyogtam, mert tudott kedves is lenni, ám még mindig Barrons-ra voksolok.


"Miért, ó, miért a legveszélyesebb, legtiltottabb férfiakhoz vonzódunk leginkább?"



Az eleje sem volt unalmas, de a történet előrehaladtával egyre pörgősebb, és már alig várod, hogy mi lesz a végkifejlet, de mégse azt kapod, amit akarsz, mert teljesen ledöbbensz: hogy most mi van? Én se ezt vártam. Mikor a Vad Hajszára kerül a sor, Mac inkább visszavonul, és egy templomban húzódik meg estére, aztán minden megváltozik a világgal kapcsolatban, meg persze Mac-el is. És hogy miért van szükség a rosszra is? Moning válasza a köszönetnyilvánításban: 


"A második kötetben Mac a következőket mondta: „Lehet, hogy nem úgy tűnik, de ez a történet nem a sötétségről szól, hanem a fényről. Kahlil Gibran azt mondta, hogy „Minél mélyebbre ás a bánat a lényetekbe, annál több örömet tudtok befogadni." ' Ha soha nem tapasztaljuk meg a keserűséget, az öröm csak egy újabb kellemes íz a nyelvünkön. Egy nap sok örömben lesz részem."
És így is lesz. Mac szavaival ezt megígértem."

Idézetek:

"Barrons pontosan azt teszi, és csakis azt, ami neki a legjobb. Pont. Most az a legjobb neki, ha segít életben maradnom. Pont. De lehet, hogy egy nap már nem így lesz. Felkiáltójel."

"Nem mintha érdekelt volna, hogy nézek ki Barrons jelenlétében, de hát odalent Délen a nők fiatalon megtanulják, hogy amikor darabokra hullik körülöttük a világ, akkor itt az ideje levenni a függönyöket, és új ruhát varrni belőlük."


"Barrons erőteljes, elgondolkodtatóan jóképű, eszementen gazdag, rémisztően intelligens férfi. Kitűnő ízlése van, nem is említve kemény testét, amely állandóan valamiféle vonzerőt sugároz. A lényeg, hogy az a fajta ember, akiből hősök lesznek. 
És elmebeteg gyilkosok. 
Ha van valami, amit megtanultam Dublinban, az az, hogy ezt a kettőt nagyon kevés választja el egymástól."


És akkor, ahogy én elképzelek pár szereplőt:


Barrons



Mac


V'Lane


Dani


Fiona
                                                                             
Úgy látszik mindegyik részt 5 pontosra fogok értékelni: 5/5




    



Karen Marie Moning: Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.)

By : Vivi♥
Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.  Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?


Nem hiszem el még mindig, hogy tud valaki ilyen jól írni, ennyire fantasztikus világot kialakítani, emellett megalkotni Jericho Z. Barronst. Karen Marie Moning, fejet hajtok előtted. Pont. Úgy látszik itt megállt az ihlet, mert nem jut eszembe azon kívül semmi, hogy imádom, leborulok az írónő előtt és hogy többet, többet és többet akarok. Azért megpróbálok valamit kihozni, hátha sikerül...

Az első könyv vége után tovább kutat Mac és Barrons az SZT-tárgyak után. Új emberek kerülnek fel a sakktáblára, esetleg le. Bár, annyit megtanultam, hogy Moningnál nem szabad semmiben elbízni magadat, mert az tuti, teljesen máshogy alakul. Annyira nehéz írni erről a könyvről/sorozatról, mert ha csak annyit írnék, hogy jó, az nem adná vissza a dolgot. Már az eleje akcióval kínálkozik, hiszen a könyvesboltba Árnyak hatoltak be, amitől Mac végül csak úgy tud megszabadulni, hogy alkut köt a szextündérrel, V'Lannel. Kapunk pár új szereplőt, helyszínt, valaki meghal, valaki tovább él. Röviden és tömören.

Igazából még itt se kap akkora szerepet V'Lane, akit én egyébként nem igazán bírok. Az biztos, Barronst nem múlja felül, néha pedig már túlságosan is kedves, tudjátok az a tipikus eset, amikor azt érzed, hogy 'vaj van a füle mögött'.  Azon kívül, hogy van pár jó beszólása ebben a részben, nem igazán tudunk meg többet róla. Igaz, lesz egy fejezet, amit vele töltünk el, egy napsütéses parton. Új szereplőként megemlíteném még Dani-t, aki egy tizenöt/tizennégy éves lány, és a későbbiekben nagyobb szerepet is fog kapni. Kora ellenére ő is egy igazi badass csaj. Meg persze, a Megnyílik az ég az ő szemszögéből íródott.  Vele együtt jön Rowena is, aki a sidhe-látók apátságát vezeti és főhősünk megismerkedhet ugyanolyan emberekkel, mint ő maga is.. Ezzel el is fog indulni egy újabb szál. Szintén feladja a leckét Macnek, hiszen el kell döntenie, hogy bízhat-e bennük,  vagy sem.
        

Ha már a bizalom szónál tartunk, Ms. Lane nem tudja kiben bízhat. Mindenki ajánl valamit neki és cserébe kér is. Egyik "bizalmasáról" sem tud semmit, pár apró információn kívül, de az bosszantja, hogy ellenben ők sokat.


"Jericho Barronsszel kapcsolatban csak az biztos, hogy vele kapcsolatban semmi sem biztos."


Esetleg, ha még nem említettem volna, imádom Dublint -mondjuk az egész Nagy-Britanniát-, na de a lényeg, hogy emiatt is nagyon megfogott a könyv. Mostanában egyre többet kutatok a neten is a druidák, kelták hagyománya után. Még Barrons után is kerestem, hátha létező személy,  jó nem. De megszerettem volna említeni ezt is, hogy még jobban megszerettette velem a dublini kultúrát és miegymást. Még az is vonz, hogy állandóan esik. 

A következő tündérkrónikás részben képeket fogok hozni, én hogyan képzelem el a szereplőket: Ez is újabb okot ad, hogy közzé tegyek egy fotót rajongásom tárgyáról, Barrons♥.

Idézetek: 


"– Kivel verekedett, amikor hívtam?

– Ryodannel. 

– Miért? 
– Mert olyan embereknek beszélt rólam, akiknek nem kellett volna. 
– Kicsoda Ryodan? 
– A férfi, akivel verekedtem."

"Egy nap majd könyvet írok azzal a címmel, hogy Hogyan diktáljunk egy diktátornak, és hogyan köntörfalazzunk egy köntörfalazóval. Az alcíme az lesz: Hogyan bánjunk Jericho Barronsszel."

"– Azt hallottam, hogy nincsenek férfi sidhe-látók. 
– Hol hallotta? 
– Valahol. 
– És melyikkel kapcsolatban vannak kétségei, Ms. Lane? 
– Hogy érti ezt? 
– Abban kételkedik, hogy látom a tündéreket, vagy hogy férfi vagyok? Azt hiszem, az elsővel kapcsolatban már meggyőztem, talán a másodikkal kapcsolatban oszlassam el a kétségeit? – Az öve felé nyúlt."

"Egy nap talán majd megcsókol egy férfit, aki nélkül nem tud lélegezni, és rájön, hogy nem nagyon érdekli, hogy nem kap levegőt."



Egy picit spoileres:     



"– Nem halhatsz meg, Mac. – Hangja kérlelhetetlenül csengett. – Azt nem hagyom. 

– Akadályozz… meg… benne."

   (Egyik kedvenc jelenetem)



Természetesen 5/5


Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

By : Vivi♥
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta. A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet. Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.


Nagy dilemmában voltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy egyben, vagy inkább külön írjak a sorozat részeiről, de mivel most éppen újraolvasom, így inkább a kötetekkel együtt tervezem a bejegyzéseket. Hol is kezdjem? 

A mi első találkozásunknál nem is igazán érdekelt a könyv, mert a borító sem nyert meg magának, meg akkoriban nem szerettem nálam idősebb emberekről olvasni. Mekkora hiba volt! Szóval bele is olvastam, de olyan sablonsztorinak tűnt, ami egyszer olvasós, nem szerettem volna még egy ilyet. Aztán később újra szembetalálkoztunk, akkor nem restelltem belekezdeni, és nem vitás, hogy az egyik kedvenc sorozatommá nőtte ki magát. Megpróbálom elfogulatlanul leírni röviden a történetet, s mellette a véleményemet is.


A könyvünk ott kezdődik, hogy MacKayla Lane a georgiai Ashfordban sütteti a hasát, amikor egy telefonhívás kap, ami miatt fnekestül felfordul az eddigi rózsaszín világa. A nővérét meggyilkolták, a 6500 kilométerre lévő Dublinban, a tettes pedig ismeretlen. Főhősnőnk késlekedés nélkül elutazik a helyszínre, hogy bosszút álljon testvére haláláért. Ezt az utazást a későbbiekben rettentően megbánja...
Barangolása során betér egy könyvesboltba: a Barrons Könyvek és Apróságokba. Itt találkozik Barrons-al, akivel akaratlanul is bajtársakká válnak. Persze említést kell tennem a Sinsar Dubh-ról egy ősi könyvről, amit sokan keresnek, és egyben ekörül forog a sorozat is.

"Azt hittem, tudom, ki vagyok, hol a helyem a világban, és pontosan tudtam, mit tartogat számomra a jövő. Előtte azt hittem, tudom, hogy van jövőm. Utána kezdtem rájönni, hogy soha semmit nem tudtam igazán"


Mac és Barrons

Azzal nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el, hogy Mac és Barrons között már első alkalommal érezhető a "kémia". A férfi az arroganciájával és az eleganciájával nem igazán az ő esete, de azért ő is elismeri, hogy valamilyen vadállati erő lakozik benne vagy a bőre alatt, ami őt is vonzza. Mac, mint főhősnőt én nagyon szeretem, a könyvek során látszik mennyit fejlődik. Történünk elején még egy Barbie baba teljes másának lehetne mondani, ám később ez megváltozik. Rájön, hogy nem az a legnagyobb baj a világon, hogy esetleg letörik a körme, vagy nincs mit felvennie egy randira. Azt is megtudja, hogy kint az éjszakában mik rejtőznek, mi is ő valójában, meg a körülötte lévő árnyak.


"Ha ő a tél, én a nyár vagyok. Ha én a napfény, ő az éjszaka. Sötét, viharos éjszaka."


V'Lane

Mire asszociál az ember először, ha meghallja a tündér szót? Szárnyak, csillámpor és még hagy ne soroljam. De Moning egy olyan világot alkotott, ahol ennek pont az ellenkezőjét jelenti. Némelyikük ronda és vérfagyasztó, míg valamelyikük annyira gyönyörű, hogy rossz rájuk nézni. Az utóbbiak közé tartozik V'Lane is, egy Seelie herceg. Róla majd a későbbi bejegyzésekben beszélnék bővebben, bár itt még alig kap szerepet. És van a másik a "sötétebb" oldal, az Unseelie kaszt.



Igazából már az első rész remek kezdés volt, és a továbbiakban ez még fokozódik. Bátran ajánlom mindenkinek, jó azért tizenkét évesen nem ezt kellene olvasni néhány jelenet miatt. A további részek értékelésénél majd pár dolgot jobban kifejtek, de addig is Barrons legyen veletek




Picit kár a külföldi borítókért, szerintem nagyon szépek:



Idézetek:

"Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít. Az utóbbi időben nem igazán vannak jó napjaim."

"– Néha, Ms. Lane – mondta –, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van."

"– Oké, Barrons, itt az ideje. 

– Nem segítek leborotválni a lábát – vágta rá rögtön.
– Ugyan már, mintha megengedném. Kérdésekre gondoltam.
– Aha."


"Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!"

Értékelésem: 5/5








Autumn Book Tag

By : Vivi♥



Itt is szeretném megköszönni (@Anitiger) - nek a kihívást, aki a Hagyjatok! Olvasok! blogról hívott meg.:) És akkor kezdjünk is bele.






1. Mit szeretsz a legjobban az őszben?
Én személy szerint nagyon szeretem az őszt, a tél mellett a kedvenc évszakom egyike. Utálom a dögmeleget, és inkább veszek fel magamra ruhát, minthogy le kelljen vennem őket. A táj is gyönyörű, és kezdődik a teaszezon, vagyis nekem, mert én ilyenkor szeretek bekucorogni az ágyba és egy jó forró tea mellett olvasni.


2. Melyik az a könyv, ami emlékeztet az iskolás napjaidra?
Bárhogyan gondolkozok, csakis egyetlen könyv jut eszembe: Leiner Laurától az Akkor szakítsunk. Nem a tartalma miatt, hanem amikor elvittem az iskolába mindenki érdeklődött a könyv iránt, sőt még a nem olvasó barátnőim is bele-beleolvastak, ami nekem hatalmas öröm volt.

3. Melyik az a borító, ami őszi hangulatot idéz számodra?
Hmm... Igazából még  nem volt ilyen könyvem.  De most ahogy elgondolkoztam, talán A Cimmeria titka, bár inkább csak a színek miatt.


4. Melyik a kedvenc horror/halloween történeted?
Nem az én műfajom a horror, így sajnos nincs ilyen.

5. Melyik a kedvenc horror/halloweeni filmed?
Na, megint a horror. :D Én ősszel mindig újra szoktam nézni a Szörny Rt.-t, mivel ez a kedvenc mesém, jó mondjuk emellett akkor is újranézem, ha úgy tartja kedvem, de nincs jobb válaszom.


6. Melyik őszi megjelenésű könyvet várod a legjobban?
Hú, én hihetetlenül sok könyvet várok. Egy kis ízelítő, a két legjobban várt:



7. Melyik őszi megjelenésű filmet várod a legjobban?
Mindenképp az Útvesztő, már csak Dylan O'Brien miatt is.
 


8. Melyek azok a könyveket, amiket idén ősszel tervezel elolvasni?
Sajnos félő, hogy az új suli miatt már kevesebb időm lesz olvasni, de itt csücsül a polcomon rengeteg könyv. És, hogy éppen mihez lesz kedvem, az hangulatfüggő. De szeretném a Tündérkrónikák sorozatot újraolvasni, befejezni az Üvegházat és annak a folytatását is elolvasni. Még megannyi olvasásra való könyvem van pl: Jégviráglányok, Részben ember, stb...

9. Kiket tagelsz be? :)
Hédit (lexa24) és Szandit (@budvigszandi)

És én szeretnék egy 10. kérdést is: Milyen tea ízesítés a kedvenced?
Nekem az örök favorit a citromos marad, de nagyon szeretem a különleges ízeket, tegnap például banánosat ittam, ami nagyon finom volt.


Richelle Mead: Vérvonalak 1-2.

By : Vivi♥

                           




Először a két könyvet külön-külön szerettem volna értékelni, de mivel már picit összefolynak a történtek, ezért annál maradtam, hogy legyen egybe, így kevesebb az esélye, hogy hülyeséget írok. Szóval, a Vámpírakadémia után tudtam, hogy nekem el kellesz olvasnom a Vérvonalakat, mert az előzőben úgy megszerettem Adriant, hogy nehezen váltam el tőle. Kicsit féltem is, hiszen ennek a sorozatnak Sydney a főszereplője, akit kevésbé kedveltem meg, mint Roset. Ha valaki azt várja, hogy olyan lesz minden, mint Dmitrij és Rose kalandjai, az nagyot fog koppanni, mert a két sorozat ég és föld. Azt meg kell említeni, hogy míg a VA-ban sokkal pörgősebb minden, addig itt nem erre fektet hangsúlyt az írónő. Igazából az első rész egyiknek sem a legjobb, de én mégis imádtam a Vérvonalakat, úgy, ahogy van. Lehet csak az Adrian miatti elfogultságom hozta ki belőlem, de én ittam minden szavát. És merem kijelenteni, hogy nekem jobban tetszett ez, mint a Vámpírakadémia.   



A történet a VA hatodik része után folytatódik. Nem szeretném nagyon elmondani mi történt, mert én se szeretek spoilerekbe futni. De Sydney segített Rosenak valamiben, ami rá nézve is súlyos következményekkel járt. Így történik, hogy Sydney Jill mellett köt ki, és rá vigyáz. Ezáltal kerülnek Palm Springsbe, ami nekem teljes felüdülés volt, mert teljesen az ellentéte volt a hideg teleknek. Mivel ez egy spin-off sorozat, ezért maradnak szereplők, akiket már ismertünk, de sok újjal is találkozunk. Például Eddie is Jill mellé szegődik, őt ebben a két részben nagyon megkedveltem, mert eddig nem tárulkozott így ki az olvasók elé, azonban itt meg volt rá a lehetősége. Jillt előzőleg okos lánynak tartottam, ennek ellenére itt megmutatkozott az úgymond tini oldala is, ami nekem már kissé elviselhetetlenné tette.


Ahogy említettem, féltem Sydnetől, mert ő nem Rose, bár mégis van egypár közös vonásuk. Erősek - mármint belül -, akaratosak, ha úgy hozza a helyzet, és mindig elérik a céljukat. Rose egy dhampyr, Sydney egy alkimista. Míg az előző a harcban a jó, addig a másik tele van tudással. 


Imádnám, ha ő játszaná a filmben is.
Üdítő volt olvasni, hogyan kerül egyre közelebb az alkimista a vámpírokhoz, hogyan szokja meg őket. Ebben szerintem a lány segítségére volt Adrian is.  Adrian... Imádom a srácot. Tudni kell, hogy az első részben még mindig szenved a Rose iránti szerelme miatt, és az se segíti a helyzetet, ami annak a végén történik. Így még jobban megsajnáltam, mert nem értettem, miért kell szegényt ennél is jobban kínozni. Oh, és ha tudtam volna, hogy a második rész végén mit fogok érezni, ez ahhoz képest piskóta. Egy más fajta érzelemről van szó, de ismét Adrian miatt 
sajnálkoztam. Szóval, igen nagyon megszerettem Adrian és Sydneyt, együtt, de külön is. És a fiú olyan édesen próbált nem a lányra gondolni, pedig érezte, hogy megint olyanra vágyik, ami nem lehet az övé. És végül kifogásokat keresett, hogy a közelébe jusson. Még mindig dohányzik, és iszik, hogy legyőzze a lélek hatásait, és milyen büszke volt magára, hogy egy hétig letette a cigit. 

A Golden Lily vége kínzó, gyötrelmes, és alig várnád, hogy a kezedbe vehesd a következőt, de akkor az érzés, amikor eszedbe jut, hogy nincs lefordítva a többi. Ne tudjátok meg...




Fantasztikus mind a Vámpírakadémia, mind a Vérvonalak, de a legjobb az írónő, ugyanis ő teremtette ezt a világot, ami feledhetetlen, dhampyrokkal, morákkal, strigákkal, alkimistákkal.
Ha esetleg ezeket követően is kételyeid vannak azzal, hogy belekezdj-e a VA után, azt mondom, hogy mindenképp, legalább az elsővel, mert ez nekem kihagyhatatlan volt, és még egyszer el is kezdeném. 



Kedvenc idézeteim:

"– Ez nem a te szórakoztatásodról szól.
– Ez nem igaz – felelte Adrian szikrázó, zöld szemekkel.
– Minden az én szórakoztatásomról szól. Színház nekem az egész világ."

"– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian.
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha."

"A tökéletességhez rengeteget kell próbálkozni. – Kicsit elhallgatott, hogy ezt átgondolja. – Hát, kivéve a szüleimnek. Nekik elsőre sikerült." ~ Adrian

"– Várnak rátok. Menjetek be. – Adrian Keith füléhez hajolt, és baljós hangon belesuttogta: 
– Ha…. mertek. – Majd megbökte Keith vállát, és egy „muhahaha”-szerű szörnynevetést hallatott.
Keith majdnem három métert ugrott a levegőben."

"– Én egyszerűen csak a velem született tehetségemre támaszkodom – szólalt meg Adrian, miközben odakorzózott a Sárkánybarlang elejéhez. – Ha az ember ilyen sokból tud meríteni, akkor csak az jelenthet veszélyt, hogy túl sok van neki."

"– Kösz, hogy törődsz vele, Sage. Jó fej vagy. Már ahhoz képest, hogy ember vagy.
Majdnem felnevettem. – Kösz.
– Tudod, te is mondhatsz ilyeneket.
Odasétáltam Lattéhoz, és megálltam. – Milyeneket?
– Hogy jó fej vagyok… egy vámpírhoz képest – magyarázta Adrian"

Hát, idézhetném itt az egész könyvet, mert már majdnem kimásoltam az összeset, amit szeretek, de úgy gondolom, hogy magatok kell megtapasztalnotok. :) És így visszanézve, az összesben szerepel Adrian.
Összegezve: 5/5*




Legelső bejegyzésem

By : Vivi♥

Sziasztok!
Mától én is a blogolók közé tartozom, és ezzel együtt az első bejegyzésem is megszületik. Hurrá!
Igen, tudom milyen eredeti nevet kapott a blogom. Ezt nem kell ecsetelni. De valami könnyen megjegyezhetőt, nem elfelejthetőt akartam. Szóval, a kinézet még nagyon alap, persze mihamarabb változtatások fognak megesni rajta, ám addig is türelem. Legelőször is a magam szórakoztatására született, emellett akit érdekel azokat szívesen fogadom.:) Ha majd látom, hogy vannak érdeklődök, akkor a jövőben tervezek egy facebook oldalt is csinálni, de úgy gondolom addig felesleges. Még nem igazán tudom miről írjak, vagyis a főtéma a könyvek, természetesen, azonban még gondolkodom, hogy melyik könyvekről írjak értékelést, vagy más egyéb. Kommentelni lehet, és várom a tippeket is!:) Addig is olvassatok sokat, és majd jövök  az első utáni rendes bejegyzésemmel, ami már szól is valamiről.

- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -