Népszerű bejegyzések

Archive for március 2015

Julia Quinn: Bridgerton család

By : Vivi♥




Valahogy mindig olyankor jön rám, hogy írjak egy bejegyzést, amikor tanulnom kellene. Most éppen történelmet, és ilyenkor mi sem jobb, mint egy történelmi romantikus könyvről, jobban mondva sorozatról beszélni. Ahogy a bejegyzés címe is mutatja, ez Julia Quinn: Bridgerton család című könyvsorozata lenne. Nyolc testvért ismerhetünk meg közelebbről, és megtudhatjuk hogyan találkoztak a kiválasztottjukkal. Vagyis mindegyik egy romantikus könyv, szóval aki nem igazán kedveli ezt a műfajt, annak nem biztos, hogy tetszene.


A nyolc testvér


Én és a könyv(ek):
Tudni kell rólam, hogy a nevem nem hangzik el  a történelmi  szóval együttvéve. A történelmet utálom, valahogy soha nem egyeztünk meg, míg a romantikát szeretem, kismértékben, a már-már sziruposat nem. Julia Quinn-nel először a Bevelstoke-trilógia kapcsán találkoztam, akkor már tudtam, hogy szerelem lesz első olvasásra. Soha nem hittem volna, hogy én egyszer történelmi romantikus könyveket fogok olvasni, amikor még azt sem tudom néha, mikor volt az I. világháború. Mondjuk nem is kell igazán ilyen alapismeret, ám valahogy a viktoriánus kor érdekel, így megpróbálkoztam vele. Miután végeztem a Bevelstoke-trilógiával, hamar kiderült, hogy még fogok az írónőtől olvasni, s mindenki a Bridgerton család történetét ajánlotta, így bele is kezdtem az első részbe, a részekről külön-külön kifejtem a véleményem, így lehet kicsit hosszú lesz a bejegyzés. (A történelem pedig megtanulja magát helyettem is.)


Családfa (nagyobb méretért katt a képre)

A herceg és én



Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat. Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…


Számomra az első rész kicsit gyenge kezdésnek tűnt. Talán a sorozat részei közül a leggyengébb, de nem kell kétségbeesni a többi rész kárpótol mindenért minket. Valahogy a két főszereplő Simon és Daphne nem lettek a szívem csücskei, velük együtt nevettem vagy szomorkodtam, de nem azon a szinten, hogy muszáj mindent rendbe hozni, nem maradhat semmilyen elvarratlan szál. A prológus nagyon jól indult, aztán a történet során egyre jobban elkezdtem unatkozni és ellaposodott. Itt még nem igazán ismerhetünk meg minden családtagot, de például a testvérek közül sokakat igen. A kedves mama, Violet pedig fenomenális, az egyik legjobb szereplő a szériában. 
5/4


A vikomt, aki engem szeretett


Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.



Egy icipici félsz volt bennem elkezdeni a második részt az első után, féltem, hogy nem igazán fog tetszeni. De molyon a sok jó értékelés alapján gondoltam folytatom és ebben a részben már igazán megmutatkozik Julia Quinn nagyszerűsége. A történelmi romantikusoknál mindig van egy sablon, ami alapján folyik a sztori, ami néhol izgalmasabb, máshol kevésbé. Ez az elsők közé tartozik. A vikomt, Anthony a családfő, beleláthatunk milyen közel állt édesapjához, akivel egy méhcsípés végzett és végre házasodásra szánja el magát. És így találkozik Kate-tel, de nem ő a célszemély, hanem a nő húga. Nagyon humorosak a párbeszédeik és rengeteget veszekednek, ami remek koncepció.

5/4,5


Tisztességes ajánlat


Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie. Ki ez a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a   mesébe illő szerelemre?



Egy jó kis Hamupikőke-történetet kapunk. Ezt a részt vártam a legelejétől, mindig is szerettem a meséket, főleg a belőlük merítő sztorikat. Már az első oldal megnyert magának és alig vártam, hogyan alakul tovább. Benedict eddig a háttérbe szorult, jelen volt de nem sokszor hallatta hangját és itt kibontakozhatott. Sophie élete kemény volt, cselédként kellett dolgoznia -mint Hamupikőke -, s a mostohaanyja kegyetlenül bánt vele. Aztán elérkezik a bál, ahol mindkettejük élete megváltozik, évekig keresik egymást, mikor egyszer egymásra találnak, ám az a találkozás nem olyan, mint ahogy Sophie elképzelte. Vajon egy olyan lány, mint Sophie és egy olyan ismert és szeretett család tagja, mint Benedict valaha is együtt lehetnek?
5/5

Mr. Bridgerton csábítása


Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már… nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi legféltettebb titkát… Colin Bridgertonnak elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik, aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz, mint volt… különösen Penelope Featherington változott meg.




Egyszerűen mikor először megismertem Colint az első részben, már akkor elhatároztam, hogyha még rosszak is lennének a sorozat részei én akkor is végigszenvedem őket Colinig (bár ez nem történt meg, mert Julia Quinn eddig nem írt olyat, ami kicsit se tetszett volna). Szóval kicsit elfogult vagyok vele szemben. Bár amíg Benedicték könyvét nem olvastam, addig nem is tudtam, hogy Penelope-val fogják összehozni. Az írónőtől ez meglepő, és egyben fantasztikus lépés volt. Penelopét mint főhősnőt nagyon megszerettem, igazi kézzel fogható karakter, aki tényleg él, hiszen mindenki rút kiskacsának hiszi, de belül több lakozik benne. A köztük lévő szerelem nem első látásra, hanem idővel alakul ki, ami szerintem sokkal realistább. A harmadik részben Colin elejtett egy olyan mondatot, hogy ő sohasem fogja feleségül venni Penelope  Featheringtont, amit az említett hölgy természetesen meghallott. Emiatt sem hittem, hogy ők valaha is együtt lehetnének. 
5/5


Sir Phillipnek szeretettel



… Tudom, azt mondod, hogy egyszer majd megkedvelem a fiúkat, de én azt mondom: soha! SOHA !!! 

Három felkiáltójellel!!! 

(Eloise Bridgerton az anyjának Violet Bridgerton ajtaján bedugva, Eloise nyolcéves korában.)

… Sosem álmodtam volna, hogy a szezon ilyen izgalmas lehet! A férfiak olyan jóképűek és elbűvölők! Tudom, hogy rögtön szerelmes leszek. Hogy lehetne másképp! 

(Eloise Bridgerton fivérének, Colinnak londoni első bálozása után. (

… Biztos vagyok benne, hogy sosem fogok férjhez menni. Ha lenne valaki, aki feleségül akar venni, szerinted nem kellett volna már megtalálnom?
(Eloise Bridgerton kedves barátnőjének, Penelope Featheringtonnak, hatodik báli szezonjában.)

… Ez az utolsó táncom. Két kézzel ragadom meg a sorsot és elhajítom az elővigyázatosságot. Sir Philip, kérem, kérem, legyen mindaz, aminek képzelem. Mert ha olyan férfiú, mint amilyennek levelei leírják, azt hiszem, tudnám szeretni. És ha ön is így érez… 

(Eloise Bridgerton egy fecni papíron útban a Sir Philip Crane-nal való első találkozóra.)

Vártam Eloise könyvét, mert megszerettem őt, az előző kötetek miatt, tetszett a szókimondása, meg hogy kiáll mindig a saját érvei mellett. De valahogy itt picit másnak találtam, nem mondom, hogy rossz volt csak más. A történet elején picit untam magamat, meggondoltam, hogy félreteszem, de aztán ahogyan a történettel haladtam egyre jobban tetszett. Ami Phillipet illeti vele is így voltam, nem igazán nyert meg a könyv elején, aztán valahogy őt is megszerettem, mondjuk nem minden oldalát a személyiségének, meg néhány dolgot nem értettem meg vele kapcsolatban. A gyerekek sajnos legelőször idegesítettek, de később őket is megismerjük jobban és szintén szerethetőkké válnak. Voltak benne vicces részek, a legjobban a lövészet tetszett, és az amikor beállított a négy fivér Eloise megmentésére. Mindig sokat röhögök a fiúk megmentésnek nevezett beavatkozásain. Kicsit hiányzott Lady Danbury és Violet is (apró szerepet kapott, de nem sokat).
5/4


Rossz kor


MIT JELENT ROSSZNAK LENNI? 
Michael Stirlingnek a rosszaság titkolt szerelem volt, kielégíthetetlen vágyódás az után a nő után, aki sosem lehet az övé. 

MIT JELENT KÖNNYELMŰNEK LENNI? 

Francesca Bridgertonnak ez egyetlen csókkal kezdődött. Egy férfi csókolta meg, akiről sosem gondolta volna, hogy vágyódni fog rá. 

MI TÖRTÉNIK, HA NINCS TÖBB TITOK?


Talán Francesca volt a leginkább háttérbe szorítva eddig az előző kötetekben, így nem tudtam mire számítsak vele kapcsolatban. Mert mindig csak úgy találkoztunk vele, hogy megemlítik, vagy esetleg jelen volt, de nem igazán tudtuk meg milyen karakter is ő. Igazából nagyon meglepett ez a rész, fogalmam sem volt, hogy vajon mi történhet, vagy milyen is lehet egy újabb Bridgerton lány. Az elején picit megijedtem, nem lesz olyan jó, ám Michael karaktere nagyon megfogott, szóval emiatt is folytattam volna, ha rossz is. Az egyetlen gondom talán, hogy Francesca ennyire ellenezte, hogy bármi olyasmit is érezne Michael iránt. De aztán minden jó, ha vége jó. Nagyon jól megírta Quinn azt is, hogy hogyan lép tovább valaki, ha özvegy lesz, és még utána is szerethet valakit teljes szívéből. És nagyon tetszett a végén lévő levél. Erről pedig eszembe jut, hogy nagyon hiányzik Lady Whistledown fejezet eleji írásai, még mindig jó lenne olvasni, attól függetlenül, hogy tudom kicsoda, és már nem írja a lapot.
 5/4,5


Csókja megmondja


A HŐS 
Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak… és ez lehet jövője nyitja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.
A HŐSNŐ 

Az előkelő társaság egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami… valami bájos és bosszantó… ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.

SZEGÉNY MOZART ÚR 

Valószínűleg éppen forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett Smythe–Smith-zeneesten. Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasz tudása nem egészen tökéletes. De ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok, amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak… egymásban találják meg… és semmi sem olyan egyszerű – vagy olyan bonyolult –, mint egyetlen, tökéletes csók.


Hyacinth már kiskorában is makacs teremtés volt, akiről öröm volt olvasni, persze ez így van a saját történetében is. Amikor megtudtam, hogy Gareth Lady Danbury unokája nagyon megörültem, hiszen az egyik kedvenc szereplőm és hatalmas beszólásai vannak. Nem volt csoda, hogy ő és Hyacinth megérti egymást, mert mindketten elég rafináltak és hasonló személyiségek. Gareth pedig a hozzáillő ember, hiszen tudja kezelni a lányt és ki is bírja, ami a többi Bridgerton szerint elég nehéz dolog.  A kötet az írónő megspékelte egy kis kincskereséssel, kalanddal, ami köré épült az egész. A végén hiányoltam, hogy mi történt a kincsekkel de ezt megtudhatjuk, ha elolvassuk a És boldogan éltek...-et.
5/4,5


Esküvő lesz


Gregory Bridgerton ismerősei közt egyedüliként hisz az igaz szerelemben. Meg van győződve arról, hogy ha megtalálja álmai asszonyát, azonnal tudni fogja, ő az igazi. Pontosan ez történt. Csakhogy…
Nem ő volt az igazi. Sőt, a megtalálni vélt igazi, Miss Hermione Watson más férfiba szerelmes. Legjobb barátnője, a talpraesett Lady Lucinda Abernathy azonban mindenképpen meg akarja menteni Hermionét egy katasztrofális frigytől, ezért segítséget ajánl Gregorynak, hogy elnyerje Hermione szívét. Ám Lucy a nagy segítség közepette szerelmes lesz. Gregoryba! Csakhogy... Lucy jegyben jár. Nagybátyja nem hajlandó engedélyezni a jegyesség felbontását, azok után sem, hogy Gregory észhez tér és rájön, Lucy, az okos, bájos mosolyú Lucy dobogtatja meg a szívét. És most, útban az esküvőre Gregorynak mindent kockára kell tennie azért, hogy amikor a hitvesi csókra sor kerül, csak ő álljon az oltárnál Lucinda mellett…

Az utolsó előtti testvér Gregory, az utolsó könyv és talán a legjobban sikerültek között is van. Sok helyen olvastam, hogy így a nyolcadik részre picit vesztett a varászából a sorozat és nem is lett olyan jó ez a rész. Ez egyáltalán nem igaz a részemről, igaz, hogy egy csöppet szkeptikusan álltam neki de talán emiatt sem voltak nagy elvárásaim vele. Gregory és Lucy párosa belopta magát a szívembe és emellett a cselekmény is felettébb izgalmasnak bizonyult. Nem a szokványos történelmi romantikus, hanem egy kis plusszal van megspékelve. Tetszett, hogy először nem a főszereplőbe lesz szerelmes Gregory - mondjuk ezt nem is mondanám szerelemnek -, hanem a lány barátnőjébe Hermione Watsonba (haha, Harry Potter). Időbe telik, míg rájön az érzéseire és igazából a szerelem képzetébe kergeti magát, vagyis nem is igazán szerelmes, csak a gondolatába. Aztán újraértékeli a Lucy iránt érzett érzelmeit és siet az esküvőre. De vajon a sajátjára?
5/5


És boldogan éltek...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki megalkotott egy családot… Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket, unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról), plusz egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér… Ők a Bridgerton család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek, sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall-visszavágót? A „Vége" tényleg a történet végét jelenti? Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes, mulatságos, szívmelengető „második epilógust" írt, és egy bónusz történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet Bridgertonról. Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait… Mi történt velük?



Igen az írónő írt a sorozatnak egy második epilógust, mert sok könyvben igaz volt epilógus, de néhány szál elvarratlan maradt. Mindenre választ kapunk, amire csak akarunk és plusz még Violet is kap egy kis részt a könyvből, hogyan ismerkedett meg a Bridgerton apukával, s talán ez is a legjobb a mondhatni könyvben. Hatalmas gyorsasággal végeztem vele, körülbelül másfél óra alatt elolvastam, pedig nagyon akartam még egy picit tolni, mert egyszerűen nem akartam őket elengedni, sajnos nem segített, hogy mindenre kíváncsi akartam lenni rövid idő alatt. Ezt a részt igazából nem is lehet értékelni rendesen, voltak benne kevésbé érdekesek és a másik véglet is. 





Összesítve imádtam a sorozatot olvasni és ahhoz képest, hogy nem mindegyik kiemelkedően jó, mégis alig vártam, hogy kezembe vehessem valamelyik könyvet, mert kikapcsol és egy nehéz olvasmány után remek. Nem mondanám limonádé könyveknek, mert nekem sokkal többet jelentettek. 




A. O. Esther: Gombnyomásra

By : Vivi♥
A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot… 2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét. Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz. A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik. Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem? 


Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?


Én készen álltam a nagy utazásra, s milyen jól tettem!
Rengeteg helyen találkoztam már Eszter nevével, alig vártam, hogy elolvashassam valamelyik könyvét. Most alkalmam nyílt rá, amit itt is köszönök az írónőnek.
Liam
Amikor először készhez kaptam csak csodáltam a könyvet, hiszen gyönyörű borítója van, ami kemény kötésű, belső könyvjelzővel rendelkezik és valahogy a lapoknak is sokkal jobb tapintása van, már a kézbe vétele is remek. Aztán, amikor kinyitjuk még csodálatosabb dolgok tárulnak elénk. 

A könyv disztópia műfajba van sorolva. Mostanában nagyon felkapottak lettek, de engem nem mindegyik tud teljesen lenyűgözni, valahogy nem mindben van az a plusz, ami miatt megelevenedik előttem a világ. Igen, sajnos sokszor van úgy egy disztópikus könyvvel, hogy nem látom a várost,  a városfelépítést. Ezért is tetszett nekem ennyire Eszter műve, mert a szereplők, Manipura is életre kelt a szemem előtt. 

Engem a kezdés is megvett magának, egyből a történet közepébe vágunk, nincs kertelés. 2222-ben járunk, az egyik főszereplőnket, Miát álmok gyötrik, amiben egy dr. Cohen nevű tudós próbál üzenni neki, ennek hatására barátaival kiássák a doktor sírját és innentől lavinaszerűen megváltoznak a dolgok a lány életében, így a védett Manipurán kívül találja magát, ahol találkozik Liammel, egy kint élő fejvadásszal. 

digital landscape by Maxim Revin
Manipura
Kitérnék egy picit Manipurára, aminek utána olvastam és a jelentése Napkorong csakra. A mani egyenlő a hely, város szóval, ami így világosság tette számomra, miért is kaphatta ezt a nevet. Az itt élők úgymond luxusban élnek, robotok segítségével teszik könnyebbé a napi teendőket. A zuhany olyan hőfokra állítja a vizet, amilyet kedvelünk, elektromos autókkal közlekednek az éjjel fluoreszkáló utakon. Az embereket aura veszi körül, amiből kikövetkeztethetik milyen érzéseket táplálnak az adott pillanatban. Ellenben a falakon túl farkastörvények uralkodnak, mutánsokkal is találkozhatunk, ahhoz, hogy túlélő legyél lehet ölnöd is kell. Ennek ellenére hozzám mégis a Hobbs-birtok került közelebb, ahol a történet nagyobb része játszódik. Sokkal barátságosabbak a körülmények, az emberek.




Mián és Liamen kívül más párosok is akadnak, akik miatt izgulhatunk. A szőke és törékeny Stella és az indián, Dylan kapcsolatán. Az ő közös részeik alatt alig vártam, hogy történjen végre valami, de remélem a második részben végre ők is egymásra találnak. A harmadik pedig Russel és Amanda, ami talán a három közül a legszikrázóbb, hiszen ebben a részben leginkább csak civakodnak. Igazából annyit emelnék ki negatívumként, hogy Mia és Dylan szerelme kicsit hamar bontakozott ki, de ez szubjektív dolog, szóval nem is igazán negatívum. 


"A világ valóban megváltozott, egy gombnyomásra. A kérdés már csak az volt, hogy mit hoz a holnap…"

Mia

Igazából az egész történet elvarázsol és alig várom, hogy elolvashassam a következő részeket, mert függővége van, ami miatt természetesen akarom a második kötetet. Így a végére összesítve: tele van fordulatokkal, izgalommal, akciódús és romantikával is bővelkedik.

Idézetek:
"– Egy nőtől finomabb lépteket várnék.
– Szóval még járni sem tudok szerinted…
– Hagyjuk már ezt! Keresd inkább a követ!
– Hogy néz ki?
– Mint egy kő.
– Te most szórakozol velem?
– Miért szórakoznék? Azt kérdezted, milyen. Hát olyan, mint egy kő. Mint egy sötét kvarckristály. Láttál már olyat?
– Nem. Tudod, én nem érek rá köveket nézegetni. Egész nap a tükröm előtt ülök, és magamat bámulom."



"– Le kéne venned a vizes gönceidet – mondta Liam, és a lány gombjai után nyúlt.
– Előtted?
– Mögöttem is jó lesz, de úgy nem tudok segíteni."


"-Pedig szerintem nagyon is bejössz neki, csak fél tőled.
-Tőlem? Hisz szelíd vagyok, mint egy bárány.
Liam felröhögött.
-Aha. Farkasbőrbe bújt bárány akinek már megvolt a fél nyáj."


Értékelésem:  5/5


Bookworm Book Tag

By : Vivi♥

Már nagyon régen foglalkoztam a bloggal, ennek oka az iskola, ami miatt sem időm, se erőm nincs bejegyzéseket írni egy hosszú nap után. Igazából nem is az olvasottság miatt szeretek bejegyzést írni, hanem magam miatt, szóval ha nem is olvasnak, akkor is boldog vagyok, míg blogolhatok. De most megfogadtam, hogy megpróbálok több ideig kitartani, ha nem is sokat, de egy héten egy bejegyzést megírni. Úgy döntöttem a visszarázkódáshoz elkészítem a Bookworm Book Taget. 
Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?
Már kiskoromban is néha-néha mesekönyvet kértem szülinapomra vagy más eseményekre, ám akkor még nem igazán mutatkozott rajtam az igazi könyvmolyság. A nagy áttörést a Szent Johanna Gimi okozta, aminek az elolvasása után újabb ilyen könyvekre vágytam, aztán beiratkoztam a helyi könyvtárba, aztán egyre többet és többet olvastam, s eljutottam idáig.

Általában hol olvasol?
Most mondanám, hogy mindenhol de  sajnos nem mindig tudom kizárni a külső zajokat, gondolok itt egy osztályteremre. Leginkább teljes magányomban a szobámban, vagy bárhol, ahol csend van, mert olyankor beletemetkezhetek a lapokba.

Egyszerre szigorúan csak egy könyvet olvasol, vagy több is jöhet egyidejűleg?
Előfordul, amikor kettőt vagy hármat olvasok egyszerre, de annál több még egyszer sem volt. Igazából ez attól függ, hogy mennyire érdekes a történet, vagy milyen kedvem van. Néha megtörténik, hogy a könyv felénél másra vágyok, ezért belekezdek egy olyanba, ami éppen akkor érdekelne.

Melyik a kedvenc műfajod?
Fantasy és a romantikus, az utóbbiból is inkább a nem túl nyálas fajta, és persze a legjobb, ha ez a kettő vegyül.

Van olyan műfaj, amit a világért sem olvasnál?
Egy időben sok olyan műfaj volt, amire azt mondtam volna, hogy soha sem olvasom el, de az emberek tényleg változnak és azóta én is befogadóbb  lettem. Talán kicsit tartok a horrortól, filmben sem szeretem, azonban egyszer egy Stephen Kinget mindenképp szeretnék az olvasmánylistámon tudni.


Van kedvenc könyved?
A legtöbb könyvmoly erre nem tud konkrétan válaszolni, én se. Mikor megkérdik ezt tőlem, elkezdem felsorolni a kedvenc sorozataimat, szóval most is így teszek. Az örök kedvenc a Harry Potter, emellett Luxen, Időtlen szerelem trilógia, Tündérkrónikák, Párválasztó. Ezek a fők és még vannak.

Melyik a leghosszabb könyv, amit valaha olvastál?
Hmm... Talán a HP 5. része, nem vagyok benne biztos. Nem szoktam az oldalszámokat nézni, de nem az dönti el, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem.

Milyen könyvet vettél utoljára?
Nem sok könyvem van, leginkább könyvtárból és az ebookomról szoktam olvasni, talán a Hp 5,6,7. része.

A könyvtári vagy a saját (vásárolt) könyveket szereted jobban?
Mindkettőnek megvan a maga varázsa, természetesen jobb a saját könyv, mert az az enyém és mindig megfogdoshatom/szagolhatom, amikor kedvem támad.

Jelenleg mit olvasol?
Perpillanat semmit, hamarosan elkezdem a Gombnyomásra című könyvet, amit már nagyon régóta szeretnék elolvasni.

Hol veszed a könyveidet?
Nem sokszor szánom el magam a könyvvásárlásra, akkor is ott veszem meg, ahol akciós. Most így belegondolva mindig rendelem, de hogy hol, azt nem tudom, változó.

Előrendeltél már valaha könyvet?
Egyszer, a Szent Johanna Gimi 8. részénél.

Hány könyvet veszel havonta?
Ahogy egy előző válaszban említettem nem sokat veszek, így van olyan hónap, mikor egyet se. Bár egyszer-kétszer rám tör a könyvvásárlás és olyankor muszáj többet vennem egyszerre.

Mit gondolsz az antikvár könyvekről?
Szeretem őket, valamikor sokkal olcsóbban meg tudod venni egy vágyott könyvedet, mint a boltokban. Lehet nem a legjobb állapotban, bár mostanság a legtöbb antikváriumban, ahova betévedek egyre szebbek.

Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még olvasásra váró könyveidet?
Nem. Ha valamit olvastam, azt tudom és olyan sorrendbe rendezem őket, ahogy éppen akkor kedvem tartja.

Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a magánkönyvtáradban van?
Mivel ez a szám nem olyan nagy, így igen, csak mindig elcsábulok más könyvekre.

Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik a polcodon sorakoznak, de tudod, soha az életben nem olvasod el őket még egyszer?
Lehetőleg megpróbálom elcserélni, vagy eladni. Ha pedig minden kötél szakad, akkor odaajándékozom másnak, aki nagyobb kedvét leli benne, mint én.

Adományoztál már könyvet? 
Még sajnos nem.

Mit gondolsz, szerinted túl sok könyved van?
Szerintem egyáltalán nincs, ha túl sok is lenne, az sem lenne elég.



- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -