Népszerű bejegyzések

Archive for április 2015

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

By : Vivi♥
Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia. Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadász-sorozata fergeteges sikert arat a vámpírrománc rajongóinak körében. Humorral, érzékiséggel és hihetetlen izgalmakkal teli könyveit felejthetetlen karakterekkel népesíti be. A Cat és Bones páros egy csapásra világhírű lett, a sorozat pedig vezeti a sikerlistákat.


A könyv és én legelőször talán két éve találkoztunk, amikor még úgy olvastam, hogy átfutottam oldalakat és azokat olvastam el egy könyvből, ami éppen érdekel. Szóval igen, kb. semmire sem emlékeztem belőle, így már régóta ért bennem a gondolat, hogy el kellene olvasni, de úgy rendesen. Aztán a napokban nagyon Tündérkrónika hiányom támadt és hasonló kaliberű könyvre vágytam. Elkezdtem keresgélni a Moly.hu-n, ami által újból találkoztunk és úgy döntöttem, hogy akkor itt az idő. 

Először is ez egy vámpíros könyv, nem olyan sokat olvastam eddig életemben, de például a Vámpírakadémia a kedvenceim között van. A sok jó értékelés hatására nagy kedvvel kezdtem hozzá, hogy most talán kedvencet is avatok. Sajnos még nem lett az, ám a további kötetek során még bármi megtörténhet.

A Cat és Bones páros a könyv középpontja, imádni valóak együtt. Az első találkozás náluk sem a szokott, s ők is civakodnak egymással, egyikük sem restell beszólni a másiknak. Mindkettő külön-külön is megállja a helyét mint karakter, azonban együtt kétségkívül a legjobbak. Cat a belevaló, makacs és bátor főhősnő, Bones pedig... hát ő az aki szintén bekerül egy könyvmoly háremébe. Bár én még mindig nem tudom elképzelni őt platinaszőke hajjal, sebaj. A Cicuskázása pedig szintén nagyon aranyos, mondjuk én nem igazán bírnám, ha valaki cicának vagy bébinek nevezne, itt mégis. Talán az egyetlen kivetnivaló velük kapcsolatban, hogy az a bizonyos sz betűs szó túl hamar ki lett mondva, az egyik fél felől. Ez picit rontott rajta, mert számomra mindig az a reális, amikor azért van idő egymást megismerni, együtt tölteni időt. De hát utána rájöttem, ki vagyok én, hogy tudjam, mit éreznek egymást iránt? Szóval, miután ezt lerendeztem a fejemben mindent ment maga után.

Nigh huntress

"– Nem nézel. – Közelebb húzódott, s már teljesen zöld volt a szeme. – Átnézel rajtam, mintha itt sem lennék. Rám nézel… és nem egy férfit látsz. Egy vámpírt látsz, és ezért nem törődsz velem. A múltkori hétvége kivételével. Amikor átöleltelek és megcsókoltalak, láttam a szemedben felébredni a vágyat, és tudtam, hogy akkor egyszer tényleg annak látsz, ami vagyok. Nem csak egy dermedt szívnek valami porhüvelyben. Azt szeretném, ha megint így néznél rám most, és nem kennéd a drogokra. Kívánlak. – Halovány mosoly ült ki a szájára, mikor ezt kibökte. – Az első pillanattól kezdve, és ha azt hiszed, hogy nem támad fel bennem a vágy, ha melltartóban üldögélsz mellettem, nagyon tévedsz. Csak éppen nem megyek oda, ahová nem hívnak."



Szerencsére a romantika mellett akcióval is bővelkedik a könyv, amiket élmény volt olvasni, hiszen megelevenedtek a szemem előtt és én is ott harcoltam Cat-tel. Igazából az ő szemszögéből minden szarkasztikusan volt leírva, amit nagyon szeretek, nálam a humor minden könyv fő alapanyaga. 


Cat vámpírokra vadászok, ezáltal találkozott Bones-al is. Félig ember és félig vámpír, azáltal, hogy édesanyját megerőszakolta egy vámpír. Ennek és anyja hatására is kezdett bele a vámpírokra vadászásába. És egy ilyen túrája során ismerkedik meg az eleinte titokzatos főhőssel. Különösen tetszett, hogy azért kapunk a Frost által kialakított vámpírokról információt, nem csak bedob minket a sztoriba, s hajrá alapon várja, hogy mi rájöjjünk arra, hogy itt igazából milyenek is ők. Párat említsek: rózsaszín a könnyük, zölden izzó szemük van, amivel hipnotizálni is képesek. 

Nem igazán akarok spilerezni, hogy a könyv további részében és a végén mi történik, de van egy fontos mondat, amit elejtett Bones, s tuti, hogy be is fog következni: 

"Ha elfutsz előlem, utánad megyek. És megtalállak."


Ami a borítót illeti, hát az valami szörnyű. Nekem már első látásra sem jött be igazán, olyan mintha egy rossz pornóregény lenne. Ha még az is lenne megérteném ezt a választást, de egyáltalán semmi köze a történethez. 

Idézetek:

"– Akkor térjünk át az utolsó fázisra. Csábító démont kell csinálnunk belőled. Valószínűleg ez lesz a legnehezebb.
– Kösz."


"– Kedves Faszfej hadnagy – mondtam tisztán és érthetően. – Elmegy maga a jó francba."

"– Elengednéd a fejem?
– Naná – sziszegtem, mit sem enyhítve a nyomáson. – És a hajszálereimet ne adjam oda fogselyemnek?"


Értékelésem: 5/4




A. O. Esther: Gombnyomásra 2.

By : Vivi♥
Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.  Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…  A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.  Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.  De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?



Hú, azt se tudom mit írjak róla, annyi mindent történt a könyvben, csak kapkodtam a fejemet. Történetünk ott folytatódik, ahol az első véget ért. Nem igazán akarom ezzel húzni a bejegyzést, hiszen a fülszöveg remekül leírja mi a helyzet.
Megint kezdeném a külsővel, ami még mindig gyönyörű, nálam vetekedik az első szépségével, nem is tudok dönteni, melyik a szebb.  Esküszöm olvasás közben annyira jó illatúak voltak a lapok, néha azon kaptam magam, hogy olvasás helyett megszagolgatom őket. A belső könyvjelző pedig még mindig szerelem, annyira praktikus, nem kell magam mellett keresgélni bármit is, ami éppen a közelemben van, felhasználni könyvjelző gyanánt.


Alig vártam, hogy az első rész vége után a kezembe vehessem ezt a részt és folytathassam én is az életet velük.  Egyben izgultam Miáért és Russelért, meg persze Liamért és Dylanért is. Már a legeleje óta pörgött a sztori, nem is tudom, hogy sikerült minden részletét észben tartanom, mert olyan sok lényeges dolog történt. Én is úgy érzékeltem, hogy a romantika helyett inkább az akció van előtérben, amivel semmi baj, hiszen egy disztópiában vagy akármilyen fantasy könyvben ez elengedhetetlen számomra. A cselekmény szintén több szálon futott, s mindkettő izgalmas volt, ezért néha már amikor belelendültünk az egyikbe, akkor az írónő a másik szálra tért vissza én pedig óbégattam egyet, de aztán elmerültem abban is.

Úgy gondolom ennek a résznek Dylan és Stella a csúcspontja. Ahogy a Gombnyomásra 1. bejegyzésében írtam, kíváncsi voltam mi lesz velük, hiszen ott nem igazán kapnak nagy szerepet, na de itt! Végre ők is kibontakozhattak és jobban megismerhettük őket, nálam kedvenc szereplőkké váltak. A Stellával történteket még mindig nem tudom feldolgozni, mert soha nem gondoltam volna ilyenre, nagyon meglepett vele Eszter. Tudjátok van azaz érzés, amikor tudod, hogy úgyis jó vége lesz mindennek, az írók elhintenek egy kis aggódást, akciót, hogy azért mégis érdekes maradjon a történetszál, de nem olyan komoly dolog, csak azért mégis izguljanak az olvasók. Na, ez itt nagyon nem így van. Eszter nem fért gyötörni a szereplőit, ha kellett bedobta őket a szakadékba, aztán pedig kihúzta őket onnan, jó "anya" révén.

Ami pedig Mia és Liam szerelmét illeti, ők picit most háttérbe szorultak, hiszen külön-külön helyen voltak, de természetesen az ő sorsukat is nyomon követhettük. 


A második csúcs az nálam Ria mama volt. Fergeteges egy nőszemély, imádtam a nála játszódó fejezeteket. Hiszen ki ne szeretne egy farkaskölykökkel teli helyen élni? Szerintem nincs olyan, aki nem fogadná el a lehetőséget. Stella pedig kaphatott volna egyet belőlük, de őt Max, a hiúzkölyök hódította meg na, hát tőle sem maradtam ártalmatlan. Mindig is odavoltam a ragadozó kölykökért, jöhet farkas, oroszlán, tigris, párduc, akármi. Most nézzétek a képet, ki tudna nekik ellenállni? Visszatérve Ria mamára ő is kedvenccé vált, igazi boszorkányság lengi körbe: kártyákból jósol, gyógyít, minden amit elképzelni lehet. A Stellának jósolt Ördög, Torony, Szeretők és Halál kártya pedig felkorbácsolták az izgalmat a következő részre nézve.


Az utolsó csúcspont nálam (igen, ez lesz már az utolsó) az Russel. Örültem neki, hogy ő is sokkal többet szerepelt és megtudhattuk milyen zseni is. Miával kapcsolatban pedig néha úgy éreztem, hogy van köztük valami szikra Russel részéről, de a lány Liamé, szóval inkább elrejtettem magamban ezt a megérzést. Emma is szintén fantasztikus, kár, hogy csak az elején részese a könyvnek. 


Szóval, ha az előző részre öt pontot adtam, akkor erre még többet, sokkal jobban tetszett, pedig az sem volt piskóta. Új mutáns fajta, romantika, erőszak, akció és minden amit elképzelni lehet.


Idézetek:

"– (…) Amúgy hová rejtetted a hullát? 
– Az alagsorba. Egy székben ül. Kurvára ijesztő."

"A modern kor egyetlen hasznos vívmánya, hogy a ráncokat és a löttyedt cickókat hátrahagyva, ma már sokáig fiatalosak maradhatunk."

"Emily, a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat, érted?"


"– A nőknek kimosódik az agyuk, ha rád néznek.
Dylan felnevetett, és magához ölelte Stellát.
– És a tiéd? Rád nem vagyok ilyen hatással?
– Hát, az én agyam másképp működik. Tudod, én időnként apokaliptikus erdőkön morfondírozok, aztán leiszom magam a sárga földig, és a barátnőm sírhantjával beszélgetek. Nem érek rá egész nap a felsőtestedre gondolni."


Egy kis extra:
Mivel a könyvben nagy szerepet játszik az aura, így kicsit utánanéztem az auraszínek jelentésének, hiszen sokszor megemlítik valakinek milyen színű éppen az aurája.

PIROS: A piros az erős energia, a tűz és az alkotóerő színe. Forró, erős, szenvedélyt, eltökéltséget, és akaratot jelent. Jelenthet még haragot, gyűlöletet is. Jelezhet idegességet, felindulást, agresszivitást.

NARANCSSÁRGA: A melegség, a kreativitás és az érzelmek színe. Felemelő és érdekfeszítő. Inspiráló. Az erő jele. Képesség és/vagy vágy mások irányítására. Bátorságot, örömet és társashajlamot jelez. Az árnyalattól függően érzelmi izgatottságot is jelenthet. A narancs piszkosabb árnyalatai büszkeségre, feltűnési vágyra, és hiúságra is utalhatnak.

SÁRGA: A sárga a legkönnyebben látható auraszín. A haj körül észlelhető sárga az optimizmus jele. A sárga a mentális aktivitásnak, világosságnak, bölcsességnek a színe.A sárgával sugárzó emberek tele vannak belső örömmel, nagyon nagylelkűek és nem kötődnek semmihez.

ARANY: Az aranyszín dinamikus spirituális energiát jelent és azt, hogy az illető valóban erejének a birtokába jutott. Az áhítat magasabb rendű energiáit és a harmónia helyreállását tükrözi. Nagy lelkesedést, erős inspirációt jelez és újra feltöltődést életerővel.

ZÖLD: Az érzékenység és az együttérzés színe. Növekedést, nyugalmat, és részvétet tükröz. Jellemző lehet olyan emberre, aki megbízható, és nyílt szellemű. A kékhez közelítő élénk zöld gyógyító képességre utal. A piszkos zöld árnyalatok nyomorúságot, féltékenységet, és birtoklást jelezhetnek. Egy zöldszínű, erős Aurájú ember jelenlétében lenni nagyon békés és nyugalmas érzés. A zöld gondolat nyugalmi állapotot és gyógyítást jelent.

KÉK: A kék a nyugalom és a csönd színe. Odaadást, igazságot, és komolyságot tükröz. Kiegyensúlyozott létezés, helytállás, nyugodt idegrendszer, vagy energia küldése. Jelezheti a tisztánhallás képességét. A világosabb árnyalatok élénk képzelőerőre és jó intuiciós képességre utalnak. A sötétebb árnyalatok magányosságra utalnak. A királykék tónusai becsületességet jelezhet. A piszkoskék árnyalatok az érzékelés gátoltságát, melankóliát, hajszoltságot, félénkséget, és feledékenységet jeleznek.

LILA: A lila a melegség és az átváltozás színe. A szív és az ész, a fizikai és a spirituális vonatkozások összhangját jelzi. Önállóságot és intuíciót, dinamikus és jelentős álomaktivitást tükröz. Keresésre is utalhat. A lila halványabb árnyalatai az alázatosságot, és a spiritualitást jelzik.


RÓZSASZÍN: Az együttérzés, a szeretet, és a tisztaság színe. Tükrözhet örömet, kényelmet, és erős társtudatot. A rózsaszín nyugodt, szerény, művészetért és szépségért, rajongó emberre utal. A piszkos árnyalatok éretlenséget. A rózsaszín Aura azt jelzi, hogy az illető megteremtette a tökéletes egyensúlyt a spirituális tudatosság és az anyagi létezés között.


FEKETE: Ez a legzavarbaejtőbb színe az aurának. A fekete az oltalom színe. Ha az aurában látható, az illető önvédelmét jelzi, vagy azt, hogy valami titka van. Utalhat a fekete kiegyensúlyozatlanságra is. Általában azoknak az aurájában van ilyen, akik erőszak áldozatai voltak, vagy kábitószer, alkohol függőségben élnek.

Értékelésem:  5/5






- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -