Népszerű bejegyzések

Posted by : Vivi♥ 2015. jún. 15.

Maggie Young maga volt a hétköznapiság. Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú. Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány. Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.





Most mondhatnám, hogy simán csak rosszkor jött a könyv, ami lehet igaz, nekem most ez mégis kínszenvedés volt. Alig vártam, hogy a végére érjek. Már régen untam ennyire, vagyis inkább taszított egy könyv. 

A fülszöveg alapján egy újabb kikapcsoló YA regényre számítottam, most szükségem lett volna egy ilyenre. Erre mi történik? Csak felidegesített, de nagyon. Igazából az eleje teljesen jól kezdődött, egy új titokzatos fiú a suliban, a csaj szeretné megismerni, vájkálni a múltjában. Ezt is meg is teszi, sok időt töltenek együtt, érzed és a szereplők is érzik a kettejük közötti feszültséget, hiszen sokáig csak barátokként viselkednek egymással. Érzékelhető, hogy valami nem stimmel a fiú múltjával, meg úgy az egész srác elég fura. Aztán megtörik a jég. Megtudjuk mitől vannak a dühkitörései, miért olyan egyik pillanatban és miért más a másikban. Teljesen elfogadható regény lenne, mert nem ilyenek mostanában az ebben a műfajba írt könyvek? De igen, és semmi problémám nem is lett volna, ha egy ponton belül maradunk.

Nekem az már nagyon nem frankó, ha a pasi egyik percben még tök nyugodt és szeret, a másikban pedig elküld a búsba. A főszereplőnk erre mit tesz? Nyel és hazudik önmagának: azt gondolja majd változni fog az, hogy mindig bocsánatot kér a viselkedéséért a pasi, ő meg utána megbocsát, ebből áll az egész kapcsolatuk. Amiket együtt átélnek számomra már nem a romantikus kategória, kétségtelen voltak olyan jelenetek még az első felében, amit én is nagyon aranyosnak találtam, de a többi... Veszekedés, tagadás, szenvedés. Leginkább ez a három dolog maradt meg a könyvből. Most ha csak rágondolok, hogy újra kellene olvasnom, elmegy a kedvem mindentől. Teljes letargiába sodort engem is a sok kínlódás, amit leműveltek. Tényleg, az első kétszáz oldalra azt mondanám átlagos, olvasod, mert érdekel és még kíváncsian is várod, mi fog következni. Na de aztán, mikor a szereplők csak veszekednek, kibékülnek, veszekednek, kibékülnek, az egy kicsit kiborító. A fiú -a betegsége ellenére-, meg a csaj is váltig állítja, hogy az örökkévalóságig szeretik egymást, csak a lány se ismeri fel hamar, hogy ez nem egy egészséges, működő kapcsolat.

Nagyon úgy gondoltam, hogy egy újabb szerethető kisregény, amire majd boldogan gondolok vissza. Hát sajnos nem, sokakat olvastam molyon, akiknek tetszett, nekem mégsem. Pedig szeretem az ilyeneket, csak ez már túl sok volt. Maggie stílusa a könyv elején magával ragadott, gondoltam egy újabb belevaló karakter, hát ez a második felében megváltozott. Clayt inkább tartottam ijesztőnek, mint ideális pasijelöltnek. Sajnáltam, hogy ilyen bajai vannak, mégsem nyert meg magának férfi karakterként. Maggie két barátja Daniel és Rachel pedig felkeltette az érdeklődésem, remélem ha már kiadták az első részt, akkor az ő novelláskötetüket is lefordítják, mert az legalább érdekel, ők egymásra találnak-e. Ha tetszett volna azt mondanám, hogy kegyetlen függővéget kapott, hiszen nem lett happy end. Ám nem igazán zavart sok vizet nálam a vége, inkább boldog voltam, hogy befejeződött. Bár, azért lehet elolvasom a folytatást, ha már az elsőt is elolvastam. Ha valaki szereti a sok szenvedést és ki is bírja, akkor hajrá olvassa el, kíváncsian várom mi lesz a véleménye a könyvről.

Idézetek:

"– Mi van ezekkel a hülye pasikkal? – kérdezte. Rákönyököltem az asztalra, államat a két kezemre támasztva.
– Hát pasik, Rach. Mind idióta."

"– Gyönyörű vagy – mondta lágyan, és arcán felsejlett az a mosoly, amit annyira szeretek. Ellenálltam a kísértésnek, hogy megigazgassam a hajam, mint egy idióta, és inkább fagyosan néztem a szeméve.
– Te viszont jó szarul nézel ki – feleltem nyersen."

"Amikor rákérdeztem, miért kizárólag lepkéket rajzol, gyengéden szájon csókolt.
– Azért mert melletted szabadnak érzem magam – ennyit felelt."


Értékelésem: 5/2,5

Információk a könyvről:
Oldalszám: 408
Kötéstípus: kartonált, kemény táblás védőborítóval
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Find You In The Dark
Fordító: Somogyi Eszter
ISBN: 9789633991206
Termékkód: 6866
Kiadói ár: 2. 771 Ft


Megjegyzés küldése

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © Vivi könyves blogja - Date A Live - Powered by Blogger - Designed by Johanes Djogan -